1969-ben alakult angol zenekar. Eredeti felállás: Terry "Geezer" Butler basszusgitár; Tony Iommi gitár; Ozzy Osbourne ének; Bill Ward dob. Earth néven úgy alakult egy underground bandának induló együttes Birminghamben. Négy fiú közösen elment moziba, egy Boris Karloff filmre. A rémfilm eléggé riogatta a közönséget, így a fiúknak ettõl támadt az ötlete, hogy egy ilyen film címét vegyék fel. Így jött a név: Black Sabbath, amelynek jelentése "fekete szombat", és amelybõl a "sabat" a zsidók szent napját jelenti. Ennek a névnek a felvétele szerencsét hozott számukra, ugyanis szerzõdést kaptak a Vertigo-nál, ahol 1970-ben megjelent elsõ lemezük, amely a Black Sabbath nevet kapta. A kritikusok körében azonban nem ez lett a figyelemfelkeltõ remekmu. Még ugyanebben az évben adták ki a Paranoid címû kis- és nagylemezüket, amely végleg katapultálta õket a világhír felé. Ez a darab, illetve az egész album a hard rock egyik alapjának számított, és a heavy metal gyökerei is ilyen táptalajba nyúltak vissza, fõleg a black metal esetében. 1971-re már mindenki ismerte õket. Foleg az USA-ban lettek nagyon népszerûek. Látványos koncerteket adtak, ahol bizarr megjelenésükkel, vad viselkedésükkel és szövegeikkel lettek híresek-hírhedtek. Okkultizmusuk sokakban ellenérzést szült, mégis sokan követték oket. Õk lettek jóval késobb a black metalosok táborának alapja. Kiadócsere miatti hosszabb szünettõl eltekintve folyamatosan adták ki albumaikat és továbbra is rémisztették a hallgatóikat. A lemezbórítóik sem lettek minden nyárspolgár kedvencei. Hát még a szövegek!
"Tégy el valakit láb alól; olcsó munka lesz, ölj meg
Valakit, senki sem fog utána sírni. Tied a szabadság,
Tedd meg a kötelességed! Nekünk csak a lelked kell!"
Ilyen és ehhez hasonló gondolatokat sugalltak a hallgatóknak. Aztán a zene frissessége, újszerûsége a hard rock õsrégi szabályát követve kezdett elmúlni. A Black Sabbath fokozatosan elvesztette eredetiségét, kezdett önismétlõvé, monotonná válni. Ennek az lett a következménye, hogy csökkent az együttes iránti érdeklõdés és a rajongók száma. A mélypont a 70-es évek végén jött el, amikor Ozzy Osbourne bejelentette, hogy kivállik a Black Sabbath-ból. Az együttes mégsem esett szét, megtalálták az utódot. Az örökös az éppen akkor felszabaduló Ronnie James Dio lett, az Elf, majd Ritchie Blackmore Rainbow-jának nagyszerû énekese. Dioval ismét megjött a Sabbath szerencséje: újra megteltek a koncerttermek, újra nagy számban fogytak a lemezek, és az indítókoncert az USA-ban a régi hangulatot idézte. A 80-as évek Black Sabbat-ja már a nagy showhoz volt szokva, többet számított a technika, mint maga az egyéni produkció, vagy a zene. Ebben az idõben történt, hogy a gitáros Iommy közölte a többiekkel, elege van abból, hogy nem figyelnek a hosszú gitárszólóira, mert mindenki a pazar fényshow-t nézi. Ezért úgy döntött; lesz egy rész a koncerteken, amikor csak õ lesz a színpadon, a fények kialszanak és nem hallatszaik csak a gitárszóló. A koncerten azután jött a meglepetés. Az elõkészületek után Iommy tényleg sötétben és csendben állt a színpadon. Amikor belecsapott a húrokba a gitár hangja helyett az étert a következõ prózai szöveg töltötte be: "22-es kocsi menjen a New Street állomásához, van egy fuvar Cradley Heathbe. A gitáros a taxi CB-jének közremûködésére nem számíthatott. Iommy azóta a csúcstechnika ellenére is szívesebben használ zsinóros gitárt. Más zenei elképzelések miatt Dio 83-ban távozott és saját együttest szervezett. Iommyéknak ismét új "torok" után kellett nézniük. A választás érdekes módon szintén egy DEEP PURPLE utódzenekar ex tagjára, Ian Gillan-re esett. Az elkészült új lemez - a keverés és a borító miatt - nem tetszett Gillan-nek és bejelentette, hogy nem kíván tovább a Black Sabbath énekese lenni. A Sabbath-ban a legtöbb csere az énekesek személyében volt, de a többi poszton is megindult a változás. Gyakran visszajött valamelyik régebben kimaradt tag, de az sem volt ritka, hogy ketten töltöttek be egy pozíciót. 1985-ben a Live Aid koncerten szenzációként hatott, hogy a négy alapítótag együtt lépett fel. Amint várható volt, nem maradtak sokáig együtt; Osbourne folytatta sikeres szólókarrierjét. A Sabbath ezután leállt egy rövid idõre, majd egy ex-Deep Purple-taggal megcsinálták a Seventh Star-t. Az album nem lett túl jó, de vannak jó pillanatai mind Hughes-nak, mind Iommy-nak. Ezután nagyon zaklatott idõk szakadtak az együttesre. Nemcsak a szombatjaik voltak feketék, de a hétköznapjaik is. Kitiltották õket Európából, ugyanis elvállaltak egy koncertet a faji gyûlöletrõl híres Dél-Afrikában. Késöbb az idõ múlásával feledésbe merült az incidens, és ismét minden a régi lett. A Black Sabbath változó felállással készítette továbbra is lemezeit, de már csak szokványos munkákat tudtak nyújtani - újdonság nélkül. Az együttes csendes vegetálásának két fontos tagcsere vetett véget. Elõször a doboknál rendezkedett be hosszabb idõre a "nyolckarú" Cozy Powell, majd rá egy évre visszatért Dio, aki szólóban is világélvonalbeli lemezeket csinált. Iommy, Powell és Dio közremûködésvel a Black Sabbath napjainkban legújabb fénykorába lépett, 1992-ben megjelent újabb albumuk, a sikeres Dehumanizer. Ezt követõen Iommy visszahívja Tony Martint, a dobok mögé pedig Bobby Rondinelli került. 94 és 95-ben két újabb albumot adnak ki, majd világkörüli turnén vesznek részt a Queen egykori gitárosával Brian Mayjel (õ a páldaképem). A számtalan tagcsere ellenére a Black Sabbath még ma is keményzenei koncertek egyik fõ attrakciója. 1997-ben újra összeállt az õs-Sabbath (a rajongók nagy örömére) és kiadták a koncertalbumukat "Reunion" cimmel. 2001 v. 2002-re várható az új album.
Black Sabbath videók: itt!
Black Sabbath összes Tab: itt!
Albumok:
Most egyenlõre csak a borítókat nézheted meg egyes albumoknál, mert fejlesztés alatt van!
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Seventh Star (1986) |
 |
| Heeadless Cross (1989) |
 |
 |
 |
Cross Purposes Live (1995) |
| |
 |
Sabbath Stones (1996) |
 |
| | | |
AJÁNLOM AZ OLDALT
