Már a név is különös, hiszen három szóból áll. Ám teljesen eredeti okokból. Nem találunk benne idézőjelet. Azonban háromféleképpen is hívják. Pókának szólítja a felesége és a szakma. A zenekarban Bendzsinek hívják, ez nem a Benedekből, hanem az angolos Benjáminból ered és nem kevesen Egonnak nevezik. Mindenki választhat kedvére, egy a biztos, hogy nem Póka "Egon" Benedek. Első hangszerét nem kapta senkitől, mivel a családnak már volt zongorája. A kőbányai Pongrác-telep azonban nem igazán zongoraművészeiről volt híres és az oly legendás hatvanas évek alatt inkább a gitárral lehetett valamit kezdeni a külvárosokban is. Első basszusgitárját sem kapta, hanem maga készítette, miután a "szűzek réme - özvegyek vígasza" összeakadt elsős gimnazista korában Révész Sanyival. Ez az idő persze még a házasságát megelőző "korszakban" volt, később példás családapa lett és még ma is az. Gimnáziumi tanulmányainak megszakítása után bekerült Radics Béla Tűzkerék együttesébe. Hiába játszott Radics után vagy előtt Mogyoróssy Lászlóval , Fogarassy Jánossal és Váradi "Vadölővel" egy fantasztikus quartettben, majd Zorán mögött a Metróban, Horváth Charlieval az Olympiában, hiába volt nagyon jó híre a szakmában, nem futott be sehol. 1977-ben Egon éppen egy köztes állapotba volt, melyen nagyon sok magyar rockzenész átment. Úgy érezte, itthon nincs olyan stílusú zenekar, amelyben szívesen játszana. Kifelé tekintgetett, ismét nyugati vendéglátós zenekarokban próbálkozott, mint korábban az Olympiával tette. Aztán amikor az első kisegítő szerződése Frankfurtban lejárt, hazajött, hogy új banda után nézzen. Ekkor került be az akkor harmadik hónapja működő Hobo Blues Bandbe, ahol több mint másfél évtizedet töltött el. A HBB-ből való kiválása után 1997-től a P.Mobil basszusgitárosa. A szakma egyik legjobbjának tartják. Termékeny zeneszerző, mások számára is ír dalokat, például Deák Bill Gyula számára több albumon, a legutóbbin mint zenei rendező is közreműködött. Az aktív zenélés mellett "civilben" a Kőbányai Zenei Stúdió igazgatója.