Sztori
1990 novemberében négy kocsmatöltelék az egyik pécsi krimóban elhatározza, hogy zenekart alapít. Az persze egyikõjüket sem zavarta, hogy életükben nem játszottak még hangszeren, ebbõl kifolyólag hangszerrel sem rendelkeztek. Nem baj, irány a garázssor ahol sok a banda, lehet kölcsöncuccon zörögni. Bár nagyon sok zenekar volt, punk egysem - egészen addig. Ezek az elvetemült emberek (Feri, Vili, Koltás, Egon) nagy elánnal vetették bele magukat a "mjúzikba", de pár hónap múlva Egon kilépett, Vladó jött, aztán ment is. Ezután érkezett Bearnie akivel kialakult a stabil keret, amely így nézett ki 1991 tavaszára:
Megyeri Ferenc - ének Bársony Barnabás - gitár Balha Vilmos - b.gitár Koltai csaba - dob
Az elején húzós volt a dolog, mert Vili énekelt és a Feri bõgõzött, de ez a felállás Vili hangja (ill. hangtalansága) miatt felcserélõdött, ami azért is jó volt, mert így a Feri a saját szövegeit kornyikálhatta. Lassan aztán jöttek a koncertek is, és mivel a zenekar minden tagja városszerte ismert kocsmatöltelék volt, a közönségbõl sem volt hiány, amely szinte a város összes lumpenelemét magába foglalta. Az elsõ három év termése három demo-jellegû kazetta volt (1991 - Szép az ország , 1992 - Vakáció a balkánon, 1993 - Vörös Front), amelyet leginkább saját szórakoztatásukra csináltak, plusz egy-két botrányos koncertet termeltek ki a fiúk magukból. Közben a srácok azért valamit csiszolódtak is, ki-ki a maga hangszerén fejlõdésnek indult és "lõn" csoda, a 1994-es "Nyaljátok ki!" címet viselõ hanghordozó már országosan is ismert lett, jelentõsen növelve az eközben Picsáról HétköznaPICSAlódásokká vedlett zenekar rajongóinak számát. Szerencsére ez meg is mutatkozott a Diákszigeten '94-ben, ahol két (!) koncertet is adhattak, szar hangzással de iszonyat pogóval. Ettõl kezdve a zenekar a mai napig is állandó vendége a Sziget rendezvényeknek és eddig minden alkalommal teltházas (- sátras) bulit csináltak, akár hajnali 3-kor, akár délután 6-kor játszottak. Közben persze voltak tagcserék, mivel Kolti és Vili elmentek németbe dolgozni ezért arra a másfél évre beszállt Hajdú Krisztián (bõgõ) és Frank Elõd (dob). A '95-ös " A terrorista visszatért" anyagot már ismét az eredeti felállással vették fel, plusz a teljesebb hangzás kedvéért plusz egy gitáros is csatlakozott a Picsához, Bánfai Attila személyében. Ezen a kazettán szerepel az, azóta már punkhimnuszként ismert nácifricskázó dal az "Ostoba". A következõ évben kiadtak egy válogatás-kazettát az eddigi termésbõl, amely stílszerûen a "Legjobb Picsák" címet kapta. Aztán jött az 1997-es év, és az elsõ CD ideje. Az akkor már az ország legnépszerûbb punkcsapatai között számontartott banda már állandósult vendége - és a mai napig legtöbbször fellépõ tagja - az "Utazó Punkcirkusznak", ami egy egész telet magába foglaló turné, többek között olyan bandákkal, mint az Aurora és a Prosctura. A megjelent CD az "Isten hozott nálunk, Johnny!" címet viselte és ezen az albumon található a zenekar máig is legnagyobb slágere a "Commandante". Sajnos a CD hangzása nem lett az igazi ezért a következõ anyagot 1998-ban az ország legjobb stúdiójában (H.S.B.) vették fel "Hangulatjelentés" címmel. ( Még 1997-ben az E.ZS. Music kiadott egy válogatás kazettát "Pankráció" címmel, ahol a felkért együttesek két új számmal szerepeltek, amit a Picsa indított a nótáival). Közben az együttes ellen a szélsõjobboldal részérõl hadjárat indult egy válogatáskazetta miatt, amit egy - azóta megszûnt - baloldali szervezet adott ki a banda engedélye nélkül, és amin hét nótájuk is szerepelt ("Rap és Punk a fasizmus ellen"). Szerencsére az ügyészségi kihallgatáson már elhalt az ügy, ahol kiderült, elõször a '93-as "Kössük fel!" -ért jelentettek fel, majd a '94-es "Nem csak a szélsõjobboldalé a világ" címû számért. A banda életében ez a 95-98-ig tartó idõszak szinte állandó koncertezéssel telt, szinte nem volt olyan része az országnak, ahol ne jártak volna. Mivel egyre több és több rajongója lett a bandának nagyon megnõtt a kereslet a régi anyagaik iránt is (amibõl max. 100-150 készült), ezért '99-ben "Ludd tábornok" címmel kiadtak egy olyan anyagot melynek fele a régi számaikból került ki, a másik része pedig feldolgozásokat tartalmazott. Aztán a "klasszikus felállás" megbomlott mivel Bánfai Attila és Koltai Csaba kiléptek a zenekarból családi és munkahelyi okok miatt. Az átállás egy új felállásra azonban nem okozott törést a fiúknak, hiszen a dobok mögé egy nagyon képzett zenész, vagyis Mészáros Miklós érkezett a "Brigád" nevû pécsi punkzenekarból, a másik gitáros szerepét pedig Szaklajda László vette át aki szintén egy pécsi punkcsapatban pengetett addig, a "193. Cella" nevû formációban. A 2000-es év is nagyon aktívan telt el mind koncertezés mind kiadott anyagok terén, hiszen ekkor adták ki a fiúk az egyik nagyon jó lemezüket a "Szélsõdal"-t, és megjelent az elsõ live ("SzülinaPUNK") anyaguk is, ami a 10 éves jubileumát ünneplõ banda születésnapi koncertjét tartalmazta. (A '97-es lemezen ugyan már voltak koncertfelvételek, de azok csak CD-bónuszként voltak hallhatóak). A szülinapi koncertrõl egy videókazetta is kiadásra került, amely riportokkal van kiegészítve. 2001-ben aztán jött a "deja vu", megint feljelentették õket, természetesen a szélsõjobb részérõl. Ismét tele lett az együttessel a média, de így legalább õk ingyen kerültek a fõmusoridõbe, ezzel is növelve ismertségüket. A bandát már nem zavarták ezek a dolgok, dolgoztak ezerrel, aminek meg is lett az eredménye: A "Dollár, hatalom, pornó" címû lemezüket néhány kritikus minden idõk 5 legjobb magyar punklemeze közé sorolta. Ebben az évben "Archív+" névvel egy rendhagyó anyag is megjelent (csak) kazettán, amelyen az elsõ 3 év terméseibõl és a születésnapi koncertfelvételrõl lemaradt felvételek voltak hallhatóak. A számok között pedig Feri válaszolgatott egy riporter kérdéseire. A 2002-es év talán kívülrõl a legeseménytelenebbnek tûnhet (bár mindenképpen a Szigetes koncertet meg kell említeni, mivel talán még soha ennyien nem voltak Picsa-koncerten, a több ezres sátorba nem fértek el az emberek) hiszen ebben az évben nem jelent meg új anyag, de ennek oka nem a fiúk lustaságában rejlik. Céljuk az volt, hogy a "Dollár, hatalom, pornó"-nál is jobb anyagot csináljanak. 2003-ban aztán meg is jelent a "Globalhé" amire méltán lehetnek büszkék a fiúk, hiszen elérték amit akartak, az anyag sokkal jobb lett mind zeneileg - mind szövegileg, mint az elõzõ. 2004 tavaszrára jelenik meg a banda 2. videókazettája (+ DVD), amelyen már szerepelnek az új számok is, rengeteg riporttal, klippekkel és egyéb nyalánkságokkal. Röviden ennyi lenne a banda története, amibõl sokminden és sokmindenki kimaradt hiszen voltak még olyanok akik rövidebb ideig játszottak a bandában, rengeteg hangulatos buliról lehetne még írni, azt azonban el lehet még mondani, hogy kevés olyan zenekar van az országban, akik olyan hangulatot tudnak varázsolni a klubokba mint a Hétköznapi csalódások. Annak ellenére, hogy rétegzenét képviselnek dallamos számaikkal sok nem punk is szereti õket, talán a jó hangulathoz az is hozzájárul, hogy végül is õk hobbi-zenészek (vagyis nem ebbõl élnek), látni lehet, hogy szívvel-lélekkel csinálják és nem a pénzért, ami sok zenekar feloszlásához vagy elszürküléséhez vezetett már. A legfontosabb összegzés a fiúkról talán az, hogy a legdinamikusabban fejlõdõ punkzenekar a hazánkban, hiszen évrõl évre jobb lemezt tudnak csinálni és ameddig ez így is marad addig elmondhatjuk, a punk valóban nem halott.
Végezetül a hat éve változatlan felállás: Megyeri Ferenc - ének, (szöveg) [1990-tõl] Bársony Barnabás - gitár, vokál, (zene) [1991-tõl] Szaklajda László - gitár, vokál [1999-tõl] Balha Vilmos - basszusgitár [1990-93, 1995-tõl] Mészáros Miklós - dob [1999-tõl] Írta: MobiDisc, Taifuu records