1915-ben az Oszmán Birodalomban hatalomra került ifjútörök mozgalom megkezdi az ország örmény népességének módszeres kiirtását. 1923-ig több hullámban másfél millió ember esik áldozatul az etnikai tisztogatásnak, a megmaradt félmillió pedig menekülni kénytelen.

Az örmény történelem ezen sötét fejezete, és az elmaradt erkölcsi elégtétel kérdése a System of a Down tagjainak meghatározó élménye. Ahogy a gitáros Daron Malakian egyszer megjegyezte, ha feldarabolják a nagymamádat, akkor érthető, hogy személyes ügyednek tekinted, hogy valamilyen formában elégtételt vehess. "Itt van négy örmény rockzenész, akikre odafigyelnek az emberek. Ha mi nem beszélünk erről, akkor ki? Felelőséggel tartozunk a halottainknak."

Serj Tankian énekes-szövegíró erre a tragédiára vezeti vissza a zenekarra jellemző, szociális érzékenységtől fűtött, szenvedélyes politizálást. "Ez az igazságtalanság vezérel, ezért vagyok képes észrevenni a világban a többi igazságtalanságot is. Tudom, hogy ezek a dolgok léteznek, de mindig rejtve vannak, ezért ki kell nyitni a szemed, hogy észre vedd őket."

A zenekar nevét viselő bemutatkozó albumon a népirtásról szóló P.L.U.C.K. (Politically Lying, Unholy, Cowardly Killers) mellett a koncert-favorit War? -hoz fűzött kommentárban a legfejlettebb országok gyarmatosító politikájának továbbélésére világítottak rá ("Először a vallás nevében harcoltunk a hitetlenek ellen, aztán a kommunizmus lett az indok, most pedig a drogok és a terrorizmus. Folyton változik az ürügy, amivel igazolhatjuk a bolygó feletti uralmunkat."), az idén szeptemberben megjelent Toxicityt nyitó Prison Songban pedig egyszerre kérdőjelezik meg az amerikai börtönrendszer létjogosultságát, és hívják fel a figyelmet a CIA feltételezett szerepére a nemzetközi drogkereskedelemben.

Serj , Daron és a basszusgitáros Shavo Doadjian ugyanabba a hollywoodi örmény magániskolába jártak. Shavo előbb menedzserként segítette Serj és Daron Soil nevű zenekarát, majd '95-ben együtt megalakították a System of a Down-t, melynek felállása John Dolmayan dobos belépésével állandósult. A klasszikus Black Sabbath -stílusú metált a hardcore-ral ötvöző, örmény és közel-keleti dallamvezetéssel megspékelt SOAD -hangzás a tagok különböző zenei hátterének és egyéniségének eredője. A fő zeneszerző Daron tinédzserként a Cannibal Corpse és a Deicide zenéjét hallgatta, a töménytelen agresszióját pedig többnyire verekedéssel vezette le: "Ha valaki megfordul az utcán a csajom után, kibaszottul meg akarom ölni. Ha valaki baszakodik a haverjaimmal, azt is kibaszottul meg akarom ölni. De mostanra már megtanultam uralkodni magamon."

A szövegíró Serj ezzel szemben magába forduló, csendes, szelíd alkat, aki egy szoftvercég igazgatójaként a zenekar előtt üzletemberként is sikeres volt. A torzonborz frontember Serjical Strike néven saját kiadót is működtet, ahol a számára szimpatikus zenekarok lemezei mellett Cool Gardens című verseskötetét is megjelentette. A kétpólusú kreatív maghoz járul a Kiss-fanatikusként felnőtt Shavo, és a dzsesszen nevelkedett, de a Rush-tól a Dickies-ig mindenre fogékony John alkotta ritmusszekció.




A '95-ös indulás után rövid idő alatt jelentős hírnévre tettek szert a Los Angeles-i klubéletben. A bemutatkozó lemez megjelenésére csak azért kellett '98-ig várni, mert jó másfél évig válogattak az érdeklődő kiadók között, míg végül Rick Rubin belépett a képbe, és a sztárproducer (RHCP, Slayer, Beastie Boys) újonnan indult American Recordings kiadója lett a befutó. ("Rick már akkor is rendszeresen járt a bulijainkra, amikor még bizonytalan volt, hogy hozzá szerződünk-e. Látszott, hogy hisz bennünk, és különösen érdekli a zenénk.")

A bemutatkozó album megjelenésekor a rádiókat a Smash Mouth, a Sugar Ray és a hozzájuk hasonló alternatív popzenekarok uralták, így az amúgy is elsősorban koncertzenekar SOAD csak intenzív turnézással juttathatta el zenéjét a közönséghez. Játszottak két Ozzfesten, valamint a Slayer, a Fear Factory, és a Limp Bizkit előtt is, és miközben tették a dolgukat, beindult a nu metal őrület, ismét divatosak lettek a súlyosabb zenék, és ezzel megnyílt előttük az elektronikus média is.

A következő lemez megjelenését óriási előkészületek kísérték. Összesen 40 számot írtak, ebből 33-mat fel is vettek, és hosszas egyeztetések után innen szűkítették le a kört a Toxicity 14 számára. Ezek között van a lemez hangulati váltásainak végleteit bemutató Chop Suey!, amelynek a rajongók közreműködésével felvett koncertőrület-klipje híven tükrözi a valós helyzetet: az album megjelenése alkalmából tervezett koncertre például a várt 3-4000 ember helyett tízezren jelentek meg, a környező utcákat le kellett zárni, és miután a rendőrség lefújta a bulit, a feldühödött tömeg törni-zúzni kezdett.

A Toxicity hatalmas sikere után (több mint 4 millió eladott példány) a banda nem egy szokványos sorlemezzel jelentkezett, hanem az eddig kiadatlan, átkevert, befejezett számokat tartalmazó Steal This Album! -mal. "Tudtuk, hogy valamikor ki akarjuk hozni ezeket a korábbi stúdiózás során felvett, de különböző okok miatt félretett dalokat. De úgy látom, hogy sok szám megállja a helyét az előző albumok dalaival szemben, csak eddig nem illettek a többi nóta közé. Ilyen például a Roulette, amit 7 éve írtam" - vélekedett Daron Malakian.